Sziasztok!
Elöször egy bocsánatkéréssel kezdeném hogy mostanában nem irtam. Másodszor egy köszönettel azoknak akik sok-sok pozitív véleményt irtak, mondtak nekem és ezzel ösztönöznek az írásra. Elég fura lesz ez a mai írásom, mostmár nem annyira az általános gondolataimat fogom írni sokkal inkább az érzéseim.
Sajnos most elég negatív érzések lesznek, de muszály ezeket is leirnom. Az az igazság harcos tipus vagyok, nekem fontos hogy mindig legyen valami amiért harcolok. Ehez viszont nagyon jó ha van pár dolog ami segít. A legjobb, legfontosabb ha van valaki akiröl tudom büszke rám ha eredményeket érek el. Hála égnek rengeteg barátom van aki mindenben támogat. Viszont van egy nagyon nagy lyuk bennem. Sokkal jobb bármiért is tenni úgy ha bennem van a gondolat hogy este ha hazatérek valaki vár az ágyamban átölel, megcsókol és azt mondja ügyes vagy szivem, ma is jó voltál. Ez akkora plusz motivációt jelent amit nehéz elképzelni is, érezni kell. Sajnos ez nagyon hiányzik persze úgy fogom fel ezért küzdhetek most. Az a baj ezzel hogy aki ismer és nem csak felületesen hanem igazán közelröl az már nem csak azt látja sikeres vagyok bármibe kezdek hanem azt is mennyire padlón vagyok, és ők tudják is miért. Bizonyítanék én ha lehetne, lenne rá lehetőségem. Van akinek folyamatosan próbálom bizonyítani, érdemes engem komolyan vennie, de nem hisz nekem vagy csak játszik velem, és ez kikészít hosszú távon. Az a baj ő se az a mindent elsöprő érzés, amiért mindent figyelmen kivül hagyva futok, átlépve mindenen, sajnos olyan hogy max azért küzdök mert ilyen vagyok, ha képes lennék az eszemmel gondolkodni nem pedig a szívemmel akkor rég nem foglalkoznék vele. De nincs aki miatt váltsak, nincs akiért tényleg szívböl mindent megtegyek és ez nagyon fáj, nagyon rossz hogy semmi pozitív képem nincs a közeljövőmröl. Itt a blogot sokan olvassák most talán kicsit rosszat gondolnak rólam, azt hiszik itt sajnáltatom magam, pedig nem, egyszerüen napok óta ez van bennem. De tudom vannak akik segíteni akarnak a gondjaimon, nekik köszönöm, de itt irom-mondom hogy sajnos nem tudnak. Illetve de, ha segítenek megismerkedni egy olyan lánnyal aki képes rám hatni. Erröl a témárol azt hiszem ennyi elég is most, köszönöm a figyelmet és bocsánatot kérek azoktol akik nem ezt várták következő írásomként.