Sziasztok!
Több mint egy éve hogy személyes okokból abbahagytam, bár már bánom kicsit.
Hála égnek viszont rengeteg a pozitív visszajelzés, rengetegen kértek hogy folytassam, nem tehetem meg hogy ne írjak. Nem a történésekről fogok írni amik velem történtek hanem az érzésekről, amik mögöttük állnak. (Bár a történésekből is megélne fél hool-ywood :D ha forgatókönyvírásról lenne szó.
Azért röviden összefoglalnám azt ami azóta történt, hogy mindenki értse honnan jönnek az érzéseim. (Kurva jó ez a betű, kár hogy blogba azzal az unalmassal jelenik meg)
Szóval kb. nyárig eseménytelen volt minden, jött a szokásos, nem lettünk bajnokok, nem sikerült normális melót szereznem, nem volt semmi sem tökéletes. Akkor jött egy szerelem, mint utóbb kiderült csak egy ügyes kurva, de sikerült neki érzelmileg kifiléznie egy kicsit, bár utólag állíthatom bár csak az összes annyira. Eddig utáltam ha egy kapcsolat hosszú szar periódussal zárul le de sokkal könnyebb azért ha fokozatosan múlik el. Mindegy, abból azért elég jól jöttem ki tekintve a helyzetet. Utána teljes csönd, nem változott az életem, leszámítva egy nem elhanyagolható de még így is marha apró béremelést, az MSZP kormány pénztárcakímélő ámokfutását. De legalább már nem feszíti szét a pénz. Na mindegy, még a tavasz maradványa hogy egyre erősebben részt veszek a helyi JOBBIK munkájában, meg December 31 óta elnökségi tag vagyok, de ez most nem releváns, ez az amit a hazáért mindenképp meg kell tennem. Visszatérve Novemberben megismertem egy lányt, MyVIP Randin, akit véletlenül szúrtam ki miközben programot próbálgattam. Adja Isten hogy mindenkivel ilyen véletlenek történjenek, akkor legalább a történet eleje mindenkinél boldog lesz, utána meg csak pénzkérdés. Ami egy undormány, de erről majd később. Na, őróla aztán nem sok pozitív gondolatom volt 2-3 nap ismertség után mikor látatlanban szerelmet vallott nekem, bár azt kb. pár óra után. Gondoltam nagy mellek, gyönyörű arc, egyszer jó lesz, úgyis egyéjszakás korszakomban voltam. Ami meg ezután jött, na az értelmezhetetlen, és felfoghatatlan bár részben baromi jó. Eleinte nagyon féltem az egésztől, bár elsőre minden megvolt, de nem szerettem, nem mertem szeretni. Ha ránéztem csak az volt bennem, bele ne szeressek mert megint csalódok, ne tegyem, de tartott ez vagy két hétig, és menthetetlenül szerelmes lettem. Ilyenkor elnéz az ember a másiknak apróságokat. Bár egyesek szerint nem kellett volna hogy Szenteste megcsal aztán Karácsony napján ajándék gyanánt szakít velem, majd megnézi ahogy sírva nézem a vonatokat a lépcső és a töltés közt vacillálva, és mosolyogva elsétál. Nem baj, leszartam, szerettem, szeretem. Pár nap és minden boldog volt, újra összejöttünk, Geryke győzött. Jött egy nagyon boldog Január, azt ahogy minden évben szokásos, jött a születésnapom. Ebben annyi pozitívum volt hogy vége van, de azért csak ki lettem akkor dobva. Igaz ezektől a napoktól nem is vártam mást, minden évben Február 16 az év legszarabb napja. De hát Boldog Születésnapot Gery, csak biztos odafent nem hallják vagy haragszanak rám, ami meg valahol érthető is lenne. Csak akkor kérem az eget haragudjon már Sztojkára, Simon Pereszre, Gyurcsányra, meg a többire is. Én hibákat követek el, ők meg szándékosan teszik pokollá a legszebb nemzet, a hazám életét. Egy kis politika után ugorjunk vissza Vikihez, akit azért még mindig szeretek holott azóta játszik velem, de ez van, legalább tudom hogy szeret, oviban én is mindig a V43-as mozdony modellel játszottam mert azt szerettem. Közben azért próbáltam őt felejteni, de csak arra sikerült rájönnöm, az Úr egy rossz pillanatában mennyi kurvát teremtett erre a földre, akik 15-18 évesen legfőbb elfoglaltságuknak azt tartják mennyien tették magukévá őket, ami egy darabig élvezetes, csak éppen komoly érzelmeket rájuk nem lehet építeni. Szóval a lényeg most lelkileg padlón vagyok bár a Magyar Gárda jóvoltából azért fizikailag tartom magam.
Na ezt szántam mai írásomhoz bevezetőnek ami a pénzről meg annak az undorító hatalmáról szólt volna, de az marad holnapra, ez lett inkább amolyan életrajzi post.
Emellett Petőfit olvasok és Kárpátiát hallgatok, legalább elszántan küzdök, hol a hazámért, hol meg a szerelemben a nagy semmiért, de legalább Viki jól szórakozik.
A végére pedig egy vers, amely most kifejez engem, minden érzésem, egyébként meg a kedvencem. Ezentúl mindig verssel fogom zárni az írásaim ha nem is mindig ilyen terjedelművel.
- Petőfi Sándor -
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december.)
2010. március 29., hétfő
2009. március 15., vasárnap
Csak neked de mégis mindenkinek
Sziasztok!
Most elöször adtam címet egy írásomnak. Talán nem is utoljára. A cím mindent elárul, van egy nagyon kedves olvasóm, aki rendszeresen ír is, amit én olvasok, sőt szinte iszom szavait. Annyit mondanék, az én írásaim teli vannak gondolatokkal érzelmekkel, de nem szépek, nem gyönyörködtetőek. Lényegre töröen írok épp úgy ahogy élek, viszont az ő írása művészet, élvezet olvasni, örülnék ha valaha tizedannyira szépen írhatnék. Szóval neki szánom az írásom elsősorban mert ő is úgy érzem megszólított. De szánom mindenki másnak hisz aki közelröl ismer kíváncsi a gondolataimra, aki távolról az talán rájön ebböl is nem vagyok egy csodaember aki érzelem nélkül él a sikerek között, aki meg nem ismer, megtudhatja milyen vagyok.
Ennyit a bevezetőben. Nehéz most irni, kavarognak a gondolatok. Azt a tanácsot kaptam semmit se kapkodjak el, nehéz megállni, mindig mindent egyböl szeretnék, ez nagy hibám. Szeretnék veled megismerkedni, beszélgetni, melletted lenni, a szemedbe nézni és azt mondani köszönöm hogy itt vagy. És biztos vagyok benne hogy lenne mit köszönnöm, mert nem csak olvasom amit írsz hanem igyekszek érteni, gondolkodni rajta.
Tetszik a hasonlatod, szinte allegória szerüen köré építed az írásod. És nem csak azért tetszik mert magam is vasutas vagyok, sőt lehet kalauz leszek nemsokára, hanem mert nagyon igaz és nagyon szép. Az írásoddal pont arra világítasz rá mit rontok el, de mégis olyan formában hogy ne letörjön hanem motiváljon. És ezt nagyon köszönöm. Sőt azt köszönöm már hogy egyetalán foglalkozol velem. Írod hogy nem tudod miért kezdtél bele, van-e értelme. Ha azt értelemnek tekinted hogy engem boldoggá teszel, van, mert igenis számít hogy a betük nekem (is) szólnak, számít hogy a szívedben legalább az írás erejéig én voltam. Minden számít amit az ember szívvel csinál, most pedig főleg mikor magam köré nézek és alig látok bárkit hogy bármit szívvel csinálna. És te azzal teszed, ez a legnagyobb érték. Halgass mindig a szívedre ha néha rosszul is jársz vele.
Köszönöm hogy olvastál és nektek is hogy bátorítotok az írásra megirhattam ezt a pár sort.
Most elöször adtam címet egy írásomnak. Talán nem is utoljára. A cím mindent elárul, van egy nagyon kedves olvasóm, aki rendszeresen ír is, amit én olvasok, sőt szinte iszom szavait. Annyit mondanék, az én írásaim teli vannak gondolatokkal érzelmekkel, de nem szépek, nem gyönyörködtetőek. Lényegre töröen írok épp úgy ahogy élek, viszont az ő írása művészet, élvezet olvasni, örülnék ha valaha tizedannyira szépen írhatnék. Szóval neki szánom az írásom elsősorban mert ő is úgy érzem megszólított. De szánom mindenki másnak hisz aki közelröl ismer kíváncsi a gondolataimra, aki távolról az talán rájön ebböl is nem vagyok egy csodaember aki érzelem nélkül él a sikerek között, aki meg nem ismer, megtudhatja milyen vagyok.
Ennyit a bevezetőben. Nehéz most irni, kavarognak a gondolatok. Azt a tanácsot kaptam semmit se kapkodjak el, nehéz megállni, mindig mindent egyböl szeretnék, ez nagy hibám. Szeretnék veled megismerkedni, beszélgetni, melletted lenni, a szemedbe nézni és azt mondani köszönöm hogy itt vagy. És biztos vagyok benne hogy lenne mit köszönnöm, mert nem csak olvasom amit írsz hanem igyekszek érteni, gondolkodni rajta.
Tetszik a hasonlatod, szinte allegória szerüen köré építed az írásod. És nem csak azért tetszik mert magam is vasutas vagyok, sőt lehet kalauz leszek nemsokára, hanem mert nagyon igaz és nagyon szép. Az írásoddal pont arra világítasz rá mit rontok el, de mégis olyan formában hogy ne letörjön hanem motiváljon. És ezt nagyon köszönöm. Sőt azt köszönöm már hogy egyetalán foglalkozol velem. Írod hogy nem tudod miért kezdtél bele, van-e értelme. Ha azt értelemnek tekinted hogy engem boldoggá teszel, van, mert igenis számít hogy a betük nekem (is) szólnak, számít hogy a szívedben legalább az írás erejéig én voltam. Minden számít amit az ember szívvel csinál, most pedig főleg mikor magam köré nézek és alig látok bárkit hogy bármit szívvel csinálna. És te azzal teszed, ez a legnagyobb érték. Halgass mindig a szívedre ha néha rosszul is jársz vele.
Köszönöm hogy olvastál és nektek is hogy bátorítotok az írásra megirhattam ezt a pár sort.
2009. március 14., szombat
Mai második:
Úgy döntöttem írok más témárol is. Ez pedig a szokásos foci.
Nagyon jó érzés most Újpest szurkolónak lenni, nem mintha máskor nem ez lenne a legjobb, de most sikerélményeket is kapok hozzá. Az idei eredmények eddig parádésak, az összes tétmeccsen ha jól számolom6 győzelem meg egy ligakupa vereség ami minimális és idegenben B csapattal 2 szerzett góllal szinte győzelem értékü. A csapat kényeztet és nem csak a gólokban hanem amit látunk rajtuk, látjuk hogy fontosak vagyunk nekik és ők is örülnek ha mi boldogok vagyunk. Tisza gólöröme otthon, tombolása Szombathelyen, Simon öröme a zsinagógában, Rajczi és Kabát folyamatos harcossága és küzdeleme a pályán és góljaik utáni extázisuk, és a többiek öröme a győztes meccsek végén azt mutatja jó úton haladunk. Ez a csapat tényleg eredményt akar és nem magukért nem a prémiumért hanem értünk, és eredményt csak így lehet elérni, szívvel nem pedig pénzéhséggel. És ezt úgy köszönhetjük meg nekik ha pénteken mindenki ott lesz, és belehajtja őket abba az eredménybe ami után szólhat a szép volt fiúk. Mindenkire szükség van aki kicsit is lila hogy a szezon végén hajnalig ünnepelhessünk, eggyütt mindenki. Sokaknak ez olyan érzés lehet amit még nem éltek át koruk miatt, én is ezek közé tartozom, a többiek is nagyon-nagyon régen. És igenis ha kívánhatnék egyet akkor ezt kívánnám, mert tudom ez a boldogság erősebb lenne minden érzésnél, és biztos vagyok benne hogy akik a pályán vannak úgyanúgy átérzik ezt. Ez mutatja igenis meglehet a siker, mert a képesség és az akarat együtt van. Megkérek mindenkit ha tetszik amit, ahogy írok most kivételesen ne nekem irja meg hanem pénteken kétszeres hangerővel szurkoljon. Köszönöm a figyelmet.
Úgy döntöttem írok más témárol is. Ez pedig a szokásos foci.
Nagyon jó érzés most Újpest szurkolónak lenni, nem mintha máskor nem ez lenne a legjobb, de most sikerélményeket is kapok hozzá. Az idei eredmények eddig parádésak, az összes tétmeccsen ha jól számolom6 győzelem meg egy ligakupa vereség ami minimális és idegenben B csapattal 2 szerzett góllal szinte győzelem értékü. A csapat kényeztet és nem csak a gólokban hanem amit látunk rajtuk, látjuk hogy fontosak vagyunk nekik és ők is örülnek ha mi boldogok vagyunk. Tisza gólöröme otthon, tombolása Szombathelyen, Simon öröme a zsinagógában, Rajczi és Kabát folyamatos harcossága és küzdeleme a pályán és góljaik utáni extázisuk, és a többiek öröme a győztes meccsek végén azt mutatja jó úton haladunk. Ez a csapat tényleg eredményt akar és nem magukért nem a prémiumért hanem értünk, és eredményt csak így lehet elérni, szívvel nem pedig pénzéhséggel. És ezt úgy köszönhetjük meg nekik ha pénteken mindenki ott lesz, és belehajtja őket abba az eredménybe ami után szólhat a szép volt fiúk. Mindenkire szükség van aki kicsit is lila hogy a szezon végén hajnalig ünnepelhessünk, eggyütt mindenki. Sokaknak ez olyan érzés lehet amit még nem éltek át koruk miatt, én is ezek közé tartozom, a többiek is nagyon-nagyon régen. És igenis ha kívánhatnék egyet akkor ezt kívánnám, mert tudom ez a boldogság erősebb lenne minden érzésnél, és biztos vagyok benne hogy akik a pályán vannak úgyanúgy átérzik ezt. Ez mutatja igenis meglehet a siker, mert a képesség és az akarat együtt van. Megkérek mindenkit ha tetszik amit, ahogy írok most kivételesen ne nekem irja meg hanem pénteken kétszeres hangerővel szurkoljon. Köszönöm a figyelmet.
Sziasztok!
Elöször egy bocsánatkéréssel kezdeném hogy mostanában nem irtam. Másodszor egy köszönettel azoknak akik sok-sok pozitív véleményt irtak, mondtak nekem és ezzel ösztönöznek az írásra. Elég fura lesz ez a mai írásom, mostmár nem annyira az általános gondolataimat fogom írni sokkal inkább az érzéseim.
Sajnos most elég negatív érzések lesznek, de muszály ezeket is leirnom. Az az igazság harcos tipus vagyok, nekem fontos hogy mindig legyen valami amiért harcolok. Ehez viszont nagyon jó ha van pár dolog ami segít. A legjobb, legfontosabb ha van valaki akiröl tudom büszke rám ha eredményeket érek el. Hála égnek rengeteg barátom van aki mindenben támogat. Viszont van egy nagyon nagy lyuk bennem. Sokkal jobb bármiért is tenni úgy ha bennem van a gondolat hogy este ha hazatérek valaki vár az ágyamban átölel, megcsókol és azt mondja ügyes vagy szivem, ma is jó voltál. Ez akkora plusz motivációt jelent amit nehéz elképzelni is, érezni kell. Sajnos ez nagyon hiányzik persze úgy fogom fel ezért küzdhetek most. Az a baj ezzel hogy aki ismer és nem csak felületesen hanem igazán közelröl az már nem csak azt látja sikeres vagyok bármibe kezdek hanem azt is mennyire padlón vagyok, és ők tudják is miért. Bizonyítanék én ha lehetne, lenne rá lehetőségem. Van akinek folyamatosan próbálom bizonyítani, érdemes engem komolyan vennie, de nem hisz nekem vagy csak játszik velem, és ez kikészít hosszú távon. Az a baj ő se az a mindent elsöprő érzés, amiért mindent figyelmen kivül hagyva futok, átlépve mindenen, sajnos olyan hogy max azért küzdök mert ilyen vagyok, ha képes lennék az eszemmel gondolkodni nem pedig a szívemmel akkor rég nem foglalkoznék vele. De nincs aki miatt váltsak, nincs akiért tényleg szívböl mindent megtegyek és ez nagyon fáj, nagyon rossz hogy semmi pozitív képem nincs a közeljövőmröl. Itt a blogot sokan olvassák most talán kicsit rosszat gondolnak rólam, azt hiszik itt sajnáltatom magam, pedig nem, egyszerüen napok óta ez van bennem. De tudom vannak akik segíteni akarnak a gondjaimon, nekik köszönöm, de itt irom-mondom hogy sajnos nem tudnak. Illetve de, ha segítenek megismerkedni egy olyan lánnyal aki képes rám hatni. Erröl a témárol azt hiszem ennyi elég is most, köszönöm a figyelmet és bocsánatot kérek azoktol akik nem ezt várták következő írásomként.
Elöször egy bocsánatkéréssel kezdeném hogy mostanában nem irtam. Másodszor egy köszönettel azoknak akik sok-sok pozitív véleményt irtak, mondtak nekem és ezzel ösztönöznek az írásra. Elég fura lesz ez a mai írásom, mostmár nem annyira az általános gondolataimat fogom írni sokkal inkább az érzéseim.
Sajnos most elég negatív érzések lesznek, de muszály ezeket is leirnom. Az az igazság harcos tipus vagyok, nekem fontos hogy mindig legyen valami amiért harcolok. Ehez viszont nagyon jó ha van pár dolog ami segít. A legjobb, legfontosabb ha van valaki akiröl tudom büszke rám ha eredményeket érek el. Hála égnek rengeteg barátom van aki mindenben támogat. Viszont van egy nagyon nagy lyuk bennem. Sokkal jobb bármiért is tenni úgy ha bennem van a gondolat hogy este ha hazatérek valaki vár az ágyamban átölel, megcsókol és azt mondja ügyes vagy szivem, ma is jó voltál. Ez akkora plusz motivációt jelent amit nehéz elképzelni is, érezni kell. Sajnos ez nagyon hiányzik persze úgy fogom fel ezért küzdhetek most. Az a baj ezzel hogy aki ismer és nem csak felületesen hanem igazán közelröl az már nem csak azt látja sikeres vagyok bármibe kezdek hanem azt is mennyire padlón vagyok, és ők tudják is miért. Bizonyítanék én ha lehetne, lenne rá lehetőségem. Van akinek folyamatosan próbálom bizonyítani, érdemes engem komolyan vennie, de nem hisz nekem vagy csak játszik velem, és ez kikészít hosszú távon. Az a baj ő se az a mindent elsöprő érzés, amiért mindent figyelmen kivül hagyva futok, átlépve mindenen, sajnos olyan hogy max azért küzdök mert ilyen vagyok, ha képes lennék az eszemmel gondolkodni nem pedig a szívemmel akkor rég nem foglalkoznék vele. De nincs aki miatt váltsak, nincs akiért tényleg szívböl mindent megtegyek és ez nagyon fáj, nagyon rossz hogy semmi pozitív képem nincs a közeljövőmröl. Itt a blogot sokan olvassák most talán kicsit rosszat gondolnak rólam, azt hiszik itt sajnáltatom magam, pedig nem, egyszerüen napok óta ez van bennem. De tudom vannak akik segíteni akarnak a gondjaimon, nekik köszönöm, de itt irom-mondom hogy sajnos nem tudnak. Illetve de, ha segítenek megismerkedni egy olyan lánnyal aki képes rám hatni. Erröl a témárol azt hiszem ennyi elég is most, köszönöm a figyelmet és bocsánatot kérek azoktol akik nem ezt várták következő írásomként.
2009. február 22., vasárnap
Sziasztok!
Megint jelentkeznék egy írással.
Először is szeretném megköszönni a visszajelzéseket, nagyon örültem a sok pozitív bátorító véleménynek, főleg hogy olyanoktol kaptam akik nekem nagyon fontosak. Ezért most egy kicsit pozitívabb jelleggel írnék. A legutóbb írtam, nem egyszerű kifejezni hogy mit kapok az életvitelemmel járó lemondásokért cserébe. Most mégis megpróbálnám. Röviden egy életmódot, egy érzést hogy így helyes még ha az ellenkezőjét is próbálják elhitetni velem sokan. Hiszen mit sugall a média? A fociszurkolók mind erőszakosak bűnözők stb. De van annál csodásabb érzés ha többezer ember együtt tombol extázisban egy gólért? Nincs, és azért mert a szeretet motivál. A csapat, a klub, egymás szeretete. E nélkül nincs értelme. Hiszen az Ultrák azért bíztatják a csapatot mert szeretik, a Hooliganok azért verekednek hogy a táborra, a közösségre hozzanak dicsőséget mert szeretik, sőt még az egyszerű nézők akik bekajálják a média szarját is azért jönnek ki mert szeretik a csapatot. És a szeretet egy pénzen nem megvehető dolog. Talán ezért is szúrják sokak szemét a szurkolók. És ezért nem ért minket senki, hiába írok én akárhány sort, hiába ír bárki zenéket könyveket róla, ezt nem lehet kívülröl megérteni, csak ha benne élsz. Ha a szíved követed néha a józan ész megfontolásával teljesen ellentétben. Hiszen ha szeretsz egy nőt és egyszer azt moondja nem akar téged mit csinálsz? Ha az eszedre hallgatsz hagyod mert tudod kevés az esélye hogy megszerezd. De ha a szívedre akkor mindent elkövetsz hogy megszerezd, ha kell magadat is nevetségessé teszed a világ elött mert tudod ez a célod, ezért kell mindent megtenni. És akkor ha nemet is mond végleg másnap nyugodtan nézhetsz a tükörbe, nem lesz benned az érzés hogy lehet hogy csak ma nem, lehet hogy nem lett volna lehetetlen, hanem tudni fogod te mindent megtettél és nem rajtad múlott. Csak sajnos olyan világban élünk ahol ennek az ellenkezőjét hirdetik ahol egyes pártok azzal kampányolnak hogy szivhass ha nem akarsz küzdeni, ahol azt mondja a TV-ben a lelkisegély hogy ne törődj vele, állits magad elé másik kihívást. Ilyenkor nehéz küzdeni bármiért is, kiállni bármiért is. Senki se akadályoz, de mégis mindenki ellened van. Ezért van az hogy a lelátón alakult ki elsősorban a becsület, a hűség, és a büszkeség feltétlen előtérbe helyezése. A közösség meghatározza a tagjait. Közösség a D-lelátó éppúgy mint a nyugati társadalom vagy a kocsmai asztaltársaság. És minden közösségnek van értékrendje, értékei. Minden embernek is, viszont az ember valami alapján eldönti mik az értékei, mit tart fontosnak, és amit a közösség annak tart általában az egyén is hiszen szeretne a közösség hasznos tagjává válni, azért tenni. Itt következik hogy a szurkolókra mért nem a munkahelyi ebédlő vagy az esti tévénéző közösség van hatással. Mert a szurkolás a szeretetröl szól mint az elöbb irtam, a szeretet pedig a legerősebb érzelem tud lenni. Akit a szeretet vezérel, a szív vezérel egy közösségbe az azt a közösséget legelőre veszi és ezért annak a közösségnek az értékei szerint fog élni. Nem vagyok pszihológus, sőt hozzáértő se de én így látom az okait és a vezérfonalát ennek a csodálatos közösség gyakran egyedi de mégis csodálatos életmódjának. Itt mindenki hűséges a csapathoz, és büszke rá, és a társaira. Én köszönöm Istennek hogy ennek a közösségnek a része lehetek, és megtanított az igazi értékek mentén élni. Nektek pedig köszönöm a figyelmet.
Megint jelentkeznék egy írással.
Először is szeretném megköszönni a visszajelzéseket, nagyon örültem a sok pozitív bátorító véleménynek, főleg hogy olyanoktol kaptam akik nekem nagyon fontosak. Ezért most egy kicsit pozitívabb jelleggel írnék. A legutóbb írtam, nem egyszerű kifejezni hogy mit kapok az életvitelemmel járó lemondásokért cserébe. Most mégis megpróbálnám. Röviden egy életmódot, egy érzést hogy így helyes még ha az ellenkezőjét is próbálják elhitetni velem sokan. Hiszen mit sugall a média? A fociszurkolók mind erőszakosak bűnözők stb. De van annál csodásabb érzés ha többezer ember együtt tombol extázisban egy gólért? Nincs, és azért mert a szeretet motivál. A csapat, a klub, egymás szeretete. E nélkül nincs értelme. Hiszen az Ultrák azért bíztatják a csapatot mert szeretik, a Hooliganok azért verekednek hogy a táborra, a közösségre hozzanak dicsőséget mert szeretik, sőt még az egyszerű nézők akik bekajálják a média szarját is azért jönnek ki mert szeretik a csapatot. És a szeretet egy pénzen nem megvehető dolog. Talán ezért is szúrják sokak szemét a szurkolók. És ezért nem ért minket senki, hiába írok én akárhány sort, hiába ír bárki zenéket könyveket róla, ezt nem lehet kívülröl megérteni, csak ha benne élsz. Ha a szíved követed néha a józan ész megfontolásával teljesen ellentétben. Hiszen ha szeretsz egy nőt és egyszer azt moondja nem akar téged mit csinálsz? Ha az eszedre hallgatsz hagyod mert tudod kevés az esélye hogy megszerezd. De ha a szívedre akkor mindent elkövetsz hogy megszerezd, ha kell magadat is nevetségessé teszed a világ elött mert tudod ez a célod, ezért kell mindent megtenni. És akkor ha nemet is mond végleg másnap nyugodtan nézhetsz a tükörbe, nem lesz benned az érzés hogy lehet hogy csak ma nem, lehet hogy nem lett volna lehetetlen, hanem tudni fogod te mindent megtettél és nem rajtad múlott. Csak sajnos olyan világban élünk ahol ennek az ellenkezőjét hirdetik ahol egyes pártok azzal kampányolnak hogy szivhass ha nem akarsz küzdeni, ahol azt mondja a TV-ben a lelkisegély hogy ne törődj vele, állits magad elé másik kihívást. Ilyenkor nehéz küzdeni bármiért is, kiállni bármiért is. Senki se akadályoz, de mégis mindenki ellened van. Ezért van az hogy a lelátón alakult ki elsősorban a becsület, a hűség, és a büszkeség feltétlen előtérbe helyezése. A közösség meghatározza a tagjait. Közösség a D-lelátó éppúgy mint a nyugati társadalom vagy a kocsmai asztaltársaság. És minden közösségnek van értékrendje, értékei. Minden embernek is, viszont az ember valami alapján eldönti mik az értékei, mit tart fontosnak, és amit a közösség annak tart általában az egyén is hiszen szeretne a közösség hasznos tagjává válni, azért tenni. Itt következik hogy a szurkolókra mért nem a munkahelyi ebédlő vagy az esti tévénéző közösség van hatással. Mert a szurkolás a szeretetröl szól mint az elöbb irtam, a szeretet pedig a legerősebb érzelem tud lenni. Akit a szeretet vezérel, a szív vezérel egy közösségbe az azt a közösséget legelőre veszi és ezért annak a közösségnek az értékei szerint fog élni. Nem vagyok pszihológus, sőt hozzáértő se de én így látom az okait és a vezérfonalát ennek a csodálatos közösség gyakran egyedi de mégis csodálatos életmódjának. Itt mindenki hűséges a csapathoz, és büszke rá, és a társaira. Én köszönöm Istennek hogy ennek a közösségnek a része lehetek, és megtanított az igazi értékek mentén élni. Nektek pedig köszönöm a figyelmet.
2009. február 19., csütörtök
Futball
Kedves olvasó!
Megszólítalak igen, mert úgy érzem így személyesebb. Most olyan gondolataimat fogod olvasni amik a legbelsők, amik szerint élek, ezért szeretném ha elfogadnád a személyes hangvételem.
Elöször is kikötöm, ha nem tetszik amit irok ne olvasd. Ez nem egy kötelező olvasmány, egy tudományos mű, ez egy a világ számára érthetetlen ember gondolatmenete, életfilozófiája. Volt egy kis videoklippem, a következő sorokkal zártam:
- Ultrának lenni nem múló divat vagy pár hetes hobbi. Életérzés, a becsületen, büszkeségen, hűségen és összetartozáson alapuló életfelfogás. Másképp látod a világot ha nem a pénz motivál hanem a hagyományos értékek. A foci segít ebben.
Újpest Ultras’ – Több mint foci -
Legyen ez a mostani írásom alaphangja, tételmondata. Néha összeszedetlenek lesznek a gondolataim, de aki érteni akar, az érteni fog.
Mint azt gondolom észrevetted szurkoló vagyok. Nem szimpatizáns, nem olyan aki a sikerek esetén szórja a pénzt a stadionban, shopban, kudarcokkor meg a forumon szitkozódik. Olyan aki 16 éves kora óta 170 kilóméterröl egyedül jár a hazaikra, az elérhető idegenbelikre, akár még az ifi meccsekre is ha belefér. Az életem alárendeltem a focinak, és amit kapok ezért cserébe, azt nem lehet egy mondatban, két oldalban összefoglalni. Ha elolvasod az egész írásom könnyen lehet hogy érteni fogod, de nem csodálkozok ha nem. Elöször beszélnék a negatívumokrol amik közül sok csak a kivülállónak negatívum, nekem lehet hogy pozitív.
Az életem erre tettem fel. És ezek nem szavak. A szurkoló mindegy hogy Ultra vagy Hooligan nemcsak a lelátón szurkoló. Szurkoló a sarki kocsmában, otthon a lakásban, az iskolában, az utcán, a munkahelyen, az élet minden területén. E miatt sokan nem is szeretik, hiszen ha bekapcsolod a TV-t, megnézed az index.hu-t, az origo.hu-t vagy akár a nemzetisport.hu-t mindenhol csőcselék, gonosz fasiszta balhéfüggő bünözők képét vetitik eléd rólunk. Mert őket a pénz motiválja és szurja a szemüket hogy az ország, a világ leghangosabb, leglátványosabb közössége nem eladó. „Elavult” értékrendek mentén élünk, hiszünk abban amit apáink, nagyapáink mondtak, a becsületünk mindennél többet ér. Bevallom vagyok 60 kiló, de egyedül odállok akárkinek, és nem csak úgy mondom, akik ismernek tudják. Nem csak én vagyok ilyen. A lelátó népe ilyen. Elmondom miért van. Mert a becsületünk nem engedi hogy elfussunk, nem engedi hogy szégyenbe maradjunk. Hiszen másnap nem arrol mennek majd a hírek hogy XY szurkoló elfutott egyedül 10 másik elöl, hanem hogy lila futott zöld elöl vagy kék piros elöl. Itt nem csak magadat képviseled. Hanem a szineket amit viselsz, a közösséget ami bízik benned. Ne érts félre nem elvárás hogy megölesd magad. De elvárás hogy úgy élj ahogy a gerinced áll. Hiába játszod magad hiába mondasz akármit, itt az számít amit teszel, amit bízonyítasz. Hogy milyen odaadással, munkával bíztatod a csapatod a kanyarban, hogy ha a társaid bajban vannak mit teszel, hogy ha ki kell állni magadért, a közösségért megteszed-e. És itt térnék vissza a negativumhoz amikröl ebben a bekezdésben, részben irni akartam. Irigylek néha sok embert akiknek a legföbb gondjuk hogy milyen ruhát vegyenek fel holnap, mit szivjanak a discoba, hol divatos most délután rostos gyümölcslevet inni, milyen zenét játszik a rádió ami szépen szól a mobilomon stb. Ők megvetnek engem mert sok éve úgyanúgy öltözködök, mert a menő vasalt melirozott helyett rövidre nyírt hajam van, mert rózsaszin Replay felső helyett szürke Umbro feszül rajtam ami galléros ráadásul és három oroszlán is van rajta. Lenéznek mert inkább felveszem a megviselt Superstarom mint férfi létemre egy pink-fekete vászoncipőt, mert délután nem a legmenöbb helyeken iszok gyümölcslevet a suli legmenöbb arcaival Gyözikéröl beszélgetve hanem egy padon sörözök pár lenézett csoró gyerekkel és arrol beszélgetünk a héten kinek az anyját épitették le létszámba a munkahelyén, milyen adót fognak emelni, meg az új jobbszélső tud-e segíteni a csapaton és egyetalán minek hozták vissza ha mindenki utálja. Ezek nem menő témák, nem menő srácok, nem menő hely, nem menő ital. De itt nem számít hogy mit hazudsz apádrol aki állitolag sztárügyvéd valójában meg karbantartó a bíróságon, vagy főépítész aztán kiderül culáger. Köztünk mindenki vasutas lesz, nem mérnök, orvos gyógyszerész. Nem azért mert hülyék vagyunk, vagy mert nem akarunk tanulni. Jómagam is voltam fél évet egyetemen, és az érettségim elárulom az iskolában az 5 legjobb között volt. Pusztán azért mert a vasút életünk végéig munkahelyet, tisztes megélhetést jelent. És mi megbecsüljük ezt is. És megbecsülünk minden valódi értéket. Nem egyszer hallottam a mai átlagfiataloktol nagy szavakat, mikor már az kevés volt, kijöttek 20-an az utcára 5-6 ellen. Nem mi futottunk, nem mi szartuk le egymást, nem mi hagytuk a bajban azokat akikért állitolag mindent megteszünk. Becsülettel kiálltunk, és egymásért küzdöttünk. Van becsületünk. És igen ez köszönhető annak is amit a lelátón éltünk meg. Nem érdekel a népszerüség, nem érdekel hogy milyen nőim, milyen életem lehetne ha más körökben mozognék. Lehet hogy így lenne, de gerincem önbecsülésem nem lenne. Lehet hogy lenne havi 400-as fizum, meg gazdag barátaim, de nem tudnék azonosulni az egésszel. Tudom nagy árat fizetek ezért az életfelfogásért az úgymond „normális” társadalomban nincs is helyem. És tudod életcélom sincs, nincsenek nagyra törő terveim. Mert lehet hogy a jövő szombaton én kapom a halálos ütést. Bizony benne van a pakliban. De akkor elmondhatom hogy nem gyáván haltam meg, nem megalkuvón éltem, hanem nyiltan vállalva hogy mi vagyok, mindig hűséggel és büszkeséggel viseltetve az elveim iránt. Vállalva hogy van hazám, van csapatom, van Istenem, vállalva hogy ezekért akár az életem adom. De cserébe egy olyan érzést kapsz amit e nélkül a felfogás nélkül sose fogsz elképzelni se. A tükörbe tudsz nézni egy kudarc után is mert tudod hogy a szíved követted, tudod hogy ha vesztettél is te mindent megtettél. Tudod hogy emberként éltél. És ez mindennél többet ér.
Egyelőre ennyi de megígérem folytatom még.
Kedves olvasó!
Megszólítalak igen, mert úgy érzem így személyesebb. Most olyan gondolataimat fogod olvasni amik a legbelsők, amik szerint élek, ezért szeretném ha elfogadnád a személyes hangvételem.
Elöször is kikötöm, ha nem tetszik amit irok ne olvasd. Ez nem egy kötelező olvasmány, egy tudományos mű, ez egy a világ számára érthetetlen ember gondolatmenete, életfilozófiája. Volt egy kis videoklippem, a következő sorokkal zártam:
- Ultrának lenni nem múló divat vagy pár hetes hobbi. Életérzés, a becsületen, büszkeségen, hűségen és összetartozáson alapuló életfelfogás. Másképp látod a világot ha nem a pénz motivál hanem a hagyományos értékek. A foci segít ebben.
Újpest Ultras’ – Több mint foci -
Legyen ez a mostani írásom alaphangja, tételmondata. Néha összeszedetlenek lesznek a gondolataim, de aki érteni akar, az érteni fog.
Mint azt gondolom észrevetted szurkoló vagyok. Nem szimpatizáns, nem olyan aki a sikerek esetén szórja a pénzt a stadionban, shopban, kudarcokkor meg a forumon szitkozódik. Olyan aki 16 éves kora óta 170 kilóméterröl egyedül jár a hazaikra, az elérhető idegenbelikre, akár még az ifi meccsekre is ha belefér. Az életem alárendeltem a focinak, és amit kapok ezért cserébe, azt nem lehet egy mondatban, két oldalban összefoglalni. Ha elolvasod az egész írásom könnyen lehet hogy érteni fogod, de nem csodálkozok ha nem. Elöször beszélnék a negatívumokrol amik közül sok csak a kivülállónak negatívum, nekem lehet hogy pozitív.
Az életem erre tettem fel. És ezek nem szavak. A szurkoló mindegy hogy Ultra vagy Hooligan nemcsak a lelátón szurkoló. Szurkoló a sarki kocsmában, otthon a lakásban, az iskolában, az utcán, a munkahelyen, az élet minden területén. E miatt sokan nem is szeretik, hiszen ha bekapcsolod a TV-t, megnézed az index.hu-t, az origo.hu-t vagy akár a nemzetisport.hu-t mindenhol csőcselék, gonosz fasiszta balhéfüggő bünözők képét vetitik eléd rólunk. Mert őket a pénz motiválja és szurja a szemüket hogy az ország, a világ leghangosabb, leglátványosabb közössége nem eladó. „Elavult” értékrendek mentén élünk, hiszünk abban amit apáink, nagyapáink mondtak, a becsületünk mindennél többet ér. Bevallom vagyok 60 kiló, de egyedül odállok akárkinek, és nem csak úgy mondom, akik ismernek tudják. Nem csak én vagyok ilyen. A lelátó népe ilyen. Elmondom miért van. Mert a becsületünk nem engedi hogy elfussunk, nem engedi hogy szégyenbe maradjunk. Hiszen másnap nem arrol mennek majd a hírek hogy XY szurkoló elfutott egyedül 10 másik elöl, hanem hogy lila futott zöld elöl vagy kék piros elöl. Itt nem csak magadat képviseled. Hanem a szineket amit viselsz, a közösséget ami bízik benned. Ne érts félre nem elvárás hogy megölesd magad. De elvárás hogy úgy élj ahogy a gerinced áll. Hiába játszod magad hiába mondasz akármit, itt az számít amit teszel, amit bízonyítasz. Hogy milyen odaadással, munkával bíztatod a csapatod a kanyarban, hogy ha a társaid bajban vannak mit teszel, hogy ha ki kell állni magadért, a közösségért megteszed-e. És itt térnék vissza a negativumhoz amikröl ebben a bekezdésben, részben irni akartam. Irigylek néha sok embert akiknek a legföbb gondjuk hogy milyen ruhát vegyenek fel holnap, mit szivjanak a discoba, hol divatos most délután rostos gyümölcslevet inni, milyen zenét játszik a rádió ami szépen szól a mobilomon stb. Ők megvetnek engem mert sok éve úgyanúgy öltözködök, mert a menő vasalt melirozott helyett rövidre nyírt hajam van, mert rózsaszin Replay felső helyett szürke Umbro feszül rajtam ami galléros ráadásul és három oroszlán is van rajta. Lenéznek mert inkább felveszem a megviselt Superstarom mint férfi létemre egy pink-fekete vászoncipőt, mert délután nem a legmenöbb helyeken iszok gyümölcslevet a suli legmenöbb arcaival Gyözikéröl beszélgetve hanem egy padon sörözök pár lenézett csoró gyerekkel és arrol beszélgetünk a héten kinek az anyját épitették le létszámba a munkahelyén, milyen adót fognak emelni, meg az új jobbszélső tud-e segíteni a csapaton és egyetalán minek hozták vissza ha mindenki utálja. Ezek nem menő témák, nem menő srácok, nem menő hely, nem menő ital. De itt nem számít hogy mit hazudsz apádrol aki állitolag sztárügyvéd valójában meg karbantartó a bíróságon, vagy főépítész aztán kiderül culáger. Köztünk mindenki vasutas lesz, nem mérnök, orvos gyógyszerész. Nem azért mert hülyék vagyunk, vagy mert nem akarunk tanulni. Jómagam is voltam fél évet egyetemen, és az érettségim elárulom az iskolában az 5 legjobb között volt. Pusztán azért mert a vasút életünk végéig munkahelyet, tisztes megélhetést jelent. És mi megbecsüljük ezt is. És megbecsülünk minden valódi értéket. Nem egyszer hallottam a mai átlagfiataloktol nagy szavakat, mikor már az kevés volt, kijöttek 20-an az utcára 5-6 ellen. Nem mi futottunk, nem mi szartuk le egymást, nem mi hagytuk a bajban azokat akikért állitolag mindent megteszünk. Becsülettel kiálltunk, és egymásért küzdöttünk. Van becsületünk. És igen ez köszönhető annak is amit a lelátón éltünk meg. Nem érdekel a népszerüség, nem érdekel hogy milyen nőim, milyen életem lehetne ha más körökben mozognék. Lehet hogy így lenne, de gerincem önbecsülésem nem lenne. Lehet hogy lenne havi 400-as fizum, meg gazdag barátaim, de nem tudnék azonosulni az egésszel. Tudom nagy árat fizetek ezért az életfelfogásért az úgymond „normális” társadalomban nincs is helyem. És tudod életcélom sincs, nincsenek nagyra törő terveim. Mert lehet hogy a jövő szombaton én kapom a halálos ütést. Bizony benne van a pakliban. De akkor elmondhatom hogy nem gyáván haltam meg, nem megalkuvón éltem, hanem nyiltan vállalva hogy mi vagyok, mindig hűséggel és büszkeséggel viseltetve az elveim iránt. Vállalva hogy van hazám, van csapatom, van Istenem, vállalva hogy ezekért akár az életem adom. De cserébe egy olyan érzést kapsz amit e nélkül a felfogás nélkül sose fogsz elképzelni se. A tükörbe tudsz nézni egy kudarc után is mert tudod hogy a szíved követted, tudod hogy ha vesztettél is te mindent megtettél. Tudod hogy emberként éltél. És ez mindennél többet ér.
Egyelőre ennyi de megígérem folytatom még.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
